Népszerűek mostanában a házaspárok által közösen megjelentetett lemezek. Ti is így örökítettétek meg a szerelmeteket?

Dóri: Voltak elvontabb ötleteink is, hogy mi kerüljön a lemezre, de aztán szerelmes dalok mellett döntöttünk, mert jobb, ha egységes a lemez hangulata.

Zoltán: A hangszerelésben poposabb verziót választottunk, így az előadásokból kiemelve önálló számokká váltak a dalok. Egy halom cédét hallgattunk végig: Kasza Tibi barátunk ült az asztal egyik végén, a kisfiunk, Marci a másikon, Benda Gergő, a kiadótól velünk szemben. Ha valaki felnyögött, tudtuk, hogy az a dal nem annyira jó. Még most is eszembe jut Marci, ahogy elhelyezkedett a fotelben! Félig unta is a dolgot, de azért tízéves fejjel osztotta az észt, és jókat mondott!

A munkát könnyítette vagy nehezítette, hogy az életben is egy pár vagytok?

Zoltán: Ismerjük egymást, ezért könnyebb volt. És ez a lemez egy kicsit még közelebb hozott minket egymáshoz.

Dóri: Ahogy együtt élni is egyre könnyebb. Bár az első évek lángolása néha alábbhagy, de folyamatosan „tanuljuk egymást", és mind a ketten dolgozunk a „problémán" – nevet. 

Zoli volt a lemez zenei rendezője is. Hogyan kezeltétek a főnök- beosztott viszonyt?

Zoltán: Meg kell tanulnom, hogyan kell Dórit irányítani. Más kollégámat nem feltétlenül az érdekli, hogyan mondom…

Dóri: De ők nem mentek hozzád feleségül… – mosolyog.

Zoltán: Ez igaz! Egy olyan munkakapcsolatban, ami mögött szerelem áll, a negatív visszajelzés rombol. Úgy kellett mondanom, hogy a kritika is dicséret legyen, de mégis kiderüljön belőle, mit szeretnék. Talán csak egy-két sírás volt az elején.

Valóban eljutottatok a könnyekig is?

Dóri : Igénylem, ugyanakkor nehezen viselem Zoli véleményét. Ő „kihajtja" belőlem azt a pluszt, ami a sikerhez kell, de ez nem könnyű: állandóan harcolunk egymással. Ő igényes, én viszont, ha nem hajtanak, kevesebbel is beérem…

Forrás:www.maximanet.hu