A Sportkórházban születtem: őseim válogatott sportolók voltak. Anyukám kosárlabdázott, apukám pedig kajakozott. A nővéremmel, Dórcival kiskorunk óta sportoltunk valamit.
Az óvodában kezdtem el úszni. Amikor leigazolt versenyző lettem, minden hétköznap reggel négykor keltem, és édesanyám vitt Trabantjával a Margit szigetre, edzeni. A téli reggelek voltak a legkeményebbek.
Voltak jó eredményeim, de nem éreztem akkora elhivatottságot az úszás iránt, mint kellett volna. Kapóra jött, hogy kivették az orrmandulámat. Két hónapig nem mehettem a vízbe. Ezután pedig, mondván, hogy nagyon lemaradtam a többiektől, már vissza sem tértem.

Játék helyett tanulás
Angyalföldön a grundon nőttünk fel. Rengeteget fociztunk. Ám édesapám nagyon odafigyelt, hogy ne csavargásból álljon az életünk. Neki mindegy volt, zene vagy sport, csak csináljunk valamit. Az általános iskolában másfél évig hegedültem. Ez arra volt elég, hogy Az egy boszorka van című nótát a mai napig el tudom játszani.

Közös lemez
Dórival sokat lépünk fel országszerte. Ilyenkor általában duetteket adunk elő. A közönség mindig kérdezgeti, hogy hol tudná megvenni a CD-nket. Így jött a közös lemez ötlete. Januárban kezdtük el a munkát, és áprilisban jelent meg Musical Duett című albumunk.

Számítástechnikai szakközépbe jelentkeztem. Valamiért azt gondoltam, ez kell nekem. Úgy képzeltem el, hogy majd egész nap számítógépes játékokkal fogunk játszani. Hamar kiderült, tévedtem. Az osztályfőnököm láthatott bennem valamit, mert elküldött a suli színjátszó-körébe. Ott nyíltam meg igazán. Addig elég zárkózott voltam. Akkor kezdtem el dobolni is. Kamaszként pedig jött a rock „zenekarosdi”. Néhány haverommal alapítottunk egy bandát.

Anyuval láttuk a Valahol Európában című musicalt. A zene nagyon tetszett, de az már kevésbé, ahogy énekeltek. Kritizálni kezdtem őket, mire anyu közölte, csináljam jobban, ha tudom. Ő majd szerez nekem egy énektanárt, mondta. Megsértődtem, mert ezt már korábban is ígérte, de nem tette meg. Erre bepipult, és megszerezte a négy legjobb énektanár telefonszámát.

Értékelte az őszinteséget
A lista elején Toldi Mária száma szerepelt. Természetesen most is év közben volt, de anyunak mégis sikerült kikönyörögnie a meghallgatást. Utólag tudtam meg, hogy Marika néni teljesen odavolt értem. Behívott. Elmondta, hogy tehetségesnek tart, és bár év közben soha nem vesz fel senkit, velem kivételt tesz. Megköszöntem, és közöltem, hogy kérek egy hét gondolkodási időt, ugyanis van még három iskola, amit szeretnék megnézni. Anyuval kikerekedett szemmel néztek rám. Ám szerencsémre Marika néni értékelte az őszinteségemet és az öntudatomat. Felhívtuk a többi énektanárt is, de ők már nem tetszettek nekem. Így kerültem Toldi Máriához.

Inkább maradtam
Amikor befejeztem a tanulmányaimat Marika néninél, jött egy újabb lehetőség. Németországba kerestek szereplőket, a Nyomorultak című darabba. Ezzel egy időben pedig zajlottak a főiskolai felvételik. Állandóan azon járt az eszem, hogy mit tegyek. Mindenkinek kikértem a véleményét, de senki sem tudta megadni a választ helyettem. Végül egy rosszakarómnak köszönhetem a helyes döntést. Azt mondta nekem, ha kiutazok, elintézi, hogy ne vegyenek fel a főiskolára, és kirúgjanak az összes darabból. Itthon maradtam.

„Végzetes” próba
Elsőre felvettek a Színművészeti Főiskolára. Szirtes Tamás osztályába kerültem. Nagyon jól éreztem magam. Rengeteg dolgot csináltunk. A színészmesterség elsajátításán kívül tanultunk hangosítást, világítást, rendezést. Első előadásunk a Madách Színházban az Elizabeth volt. Megkértek, hogy mivel nekem jól megy a tánc, mutassak néhány lépést a színészeknek. Fantasztikus érzés volt. Jobbnál jobb szerepek találtak meg. Jött például a Nyomorultak, a Sors bolondjai, a Rómeó és Júlia, a Szépség és a Szörnyeteg...

A Nyomorultak próbáján ismerkedtünk meg Dórival. Hamar kiderült, hogy vonzódunk egymáshoz. Azután, hogy először nála aludtam, már csak a ruháimért mentem haza. Ennek már nyolc éve. Azóta együtt vagyunk jóban, rosszban. Két évvel ezelőtt volt az esküvőnk, és most már szeretnénk, ha Marcinak kistestvére születne. A terveink közt rég ott volt a most megjelent Musical Duett című CD-nk is.

Igyekszem pihenéssel, kikapcsolódással tölteni a szabadidőmet. Imádok DVD-t nézni, zenélni és nagyokat aludni. A sport a mai napig része az életemnek. Hetente háromszor teniszezni járok Szabó P. Szilveszterrel.

Madudák Andrea
Forrás:www.nana.hu